Balázs Mihály: Az építészet egy
Szerk.: Somogyi Krisztina, Ritter Dániel / TERC kiadó, 2025
Az építészet egy. Ez a könyv címe és ez volt a legutóbbi előadásom címe is, amit az Építőművészeti Doktori Iskola megtisztelő felkérésére tartottam. Ott elhangzott, hogy az építészet az egyik legösszetettebb, legőszintébb és legállandóbb kulturális vetülete az emberi létnek. Műépítészetről és népi építészetről szokás beszélni, megkülönböztetve, sőt időnként szembeállítva a két kategóriát. Én a kettő közötti kapcsolatot keresem és arra jutottam, hogy bár formailag gyakran lényeges a különbség, belső logikáját tekintve a kettő egy és ugyanaz. A műépítészet az építészek nélkül létrejövő épített környezetbe – ennek egyik történeti kategóriája a népi építészet – ágyazódva, azzal szimbiózisban létezik. Az építészet értelmezhetőségének kereteit ez a közeg határozza meg a tájtól a különböző településformákon át a részletekig. Szellemi értelemben a józan paraszti ész az a közös platform, ami a kulturális különbözőségekből adódó formai sokféleséget egymás mellé rendezi és összemérhetővé teszi. És hogy mi a kultúra? A létező rengeteg definíció közül számomra ez a legpontosabb: „A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója.” (Németh László: Molnár Albert zsoltárai és ritmikájuk. Protestáns Szemle. 1928. évf.)
A kötetben mintegy hetven írás , 150 saját fotó és rajz, tizenegy épület bemutatása olvasható, látható. Nagy hálával tartozom Somogyi Krisztina és Ritter Dani szerkesztői munkájáért, ahogy az elmúlt huszonöt év során született több-száz jegyzetből esszéből, előadás vagy publikáció részleteiből kiválogatták az összeillőket.
Köszönet Polgárdi Ákosnak a könyv tervezéséért, Bujnovszky Tamás, Palkó György és Pesti András profi képeiért, a Genius Loci Építészeti Alapítványnak valamint a TERC kiadónak. Nélkülük nem lenne most ez a könyv.