Balázs Mihály, Tarnóczky Tamás

Építész munkatársak: Bordás Mónika, Varga Piroska

Tervezés időszaka: előkészítő tervezés 2005-től, kiviteli tervek 2016-2017

Nem valósul meg.

Balázs Mihály, Török Dávid, Falvai Balázs, Nagy Márton, Bordás Mónika, Tatár Balázs, Pelle Zita, Kronavetter Péter, Vannay Miklós

Alkotói vízió  Tervünk kiindulópontja két alapkérdés. Mindenek előtt foglalkoztat minket, mi is valójában a néprajz és mit jelent a természettől elszakadt városi ember számára, különösen a mai globális kulturális térben? Ugyanilyen fontos kérdés a hely és a helyi tudás változó jelentésének, jelentőségének megértése, általában és konkrétan a Városliget kapcsán is.

Számunkra a néprajz identitásunk forrása. Ismerete, jelenségeinek megtapasztalása, élményszerű átélése segíti az egyes ember és a közösségek eligazodását az egyre szövevényesebb világban. Támogatja azt az állandó és alapvető lelki szükségletet, hogy elhelyezzük magunkat térben és időben, a kultúra kiterjedt világában, hogy tisztában legyünk múltunkkal, teljességében élhessük meg a jelent és helyesen fogalmazhassuk meg jövőbeni céljainkat.

A megismerés, az önismeret és önazonosság megtalálásának lehetőségét látjuk a néprajzban és fontosnak gondoljuk, hogy ezt a képességét az építészet eszközeivel erősítsük.

A néprajzi múzeumról való gondolkodás kapcsán megkerülhetetlennek látszik a hely és a helyi tudás kérdésének felvetése. A népi kultúra természetközelisége okán a helyben gyökerezik. Úgy gondoljuk, hogy a hely és annak viszonylagos állandósága, eltartó képessége teremti meg az élet feltételeit és határozza meg a kulturális szokásokat. A hely változik is, vele együtt a létforma szellemi és tárgyi megnyilvánulásai egyaránt alakulnak.

Miközben a néprajzról és a helyről beszélünk, valójában minden pillanatban a népi és a városi kultúra viszonyára gondolunk. Arra a szüntelenül zajló változásra, ami az élet elválaszthatatlan kísérőjelensége.

Tervünkben kapcsolatokat keresünk múlt jelen és jövő, az épített és a természeti környezet, a népi és a városi kultúra között. A néprajz ebben a szintéziskereső folyamatban - növényi hasonlattal élve - a gyökerek szintjén helyezkedik el, kapcsolat az archaikus világ felé, a néplélek megnyilvánulási formája. A biztonságot is jelentő bezártság, rejtettség ugyanakkor felfelé nyitott, a mélyben lévő értékek felismerhetők. Ez a vertikális tengely szellemi értelemben különösen fontos nekünk, ezért kerültek a gyűjteményi és kiállító terek a felszín alá. A felszín viszont a jelen élettere - szimbóluma a fa törzse és lombja lehetne - erőteljes megnyitásokkal, horizontális kapcsolatokkal, gazdag tériséggel. Fizikai és szellemi értelemben is összeköti a városi térszövetet a Városliget zöldjével.

Kert a ligetben  A belvárosi sűrű térszövet az Andrássy út mentén fokozatosan válik egyre oldottabb villanegyeddé. A sugárút kiszélesedik, az új sávok között sétányok, további fasorok jelennek meg, a kertekben álló villák léptéke is megváltozik. Ugyanez az átváltozás megfigyelhető a Király utca - Városligeti fasor mentén is. Két meghatározó útvonal ez, amely összeköti a Belvárost a Városligettel. Ezek az útvonalak számos építészeti előképet is felmutatnak, amelyek inspirációt jelentettek számunkra tervünk részleteinek kidolgozásakor. A sgraffito, pirogránit és mozaik díszítésű homlokzatokra gondolunk, melyek leglátványosabb példája a már a liget területén lévő Műcsarnok épülete.

Határhelyzetben vagyunk a város és a liget között. Történelmi hagyománya van itt a kerteknek, a 18-19. században errefelé húzódtak Terézváros kertjei, a közelben található Epreskert ennek emlékét őrzi. Építészeti víziónk szerves elemévé így vált a kert. Olyan kontemplatív helyeket értünk ez alatt, amelyek nyugodt, csöndes környezetet jelentenek a Liget jó értelmű zsibongása és a város zajos forgalma között. A kiállítóterek mindegyike fölött egy kert áll, melyet könnyed pavilonok kereteznek.

Az állandó kiállítás kertje egy fokozatosan mélyülő tér, fontos kapcsolat a Hősök tere felé. Tematikus kertnek nevezhetnénk. Esélyt látunk arra, hogy növényzete a Kárpát medence vadon élő növényeinek gondosan válogatott gyűjteménye legyen, amely kapcsolódik az állandó kiállítás témáihoz.

Az időszaki kiállítás kertje egy kétszintes tér. Alsó szintje a kiállítótér megvilágítását is nyújtó átriumok világa, felső szintje pedig a gyerekmúzeum szabad tere. Ebbe a tágas kertrészbe tekintenek a múzeumpedagógia és a fenntartói munkahelyek belső terei. Ez lehetne a "virágoskert", amelynek mint fogalomnak szintén számos néprajzi vonatkozása van.

Erős a szándékunk tehát, hogy klasszikus értelemben vett "múzeum" helyett növényzettel gazdagon beültetett kerteket tervezzünk, amelyek elválasztják és egyben össze is kötik a Városligetet a várossal. Az ötvenhatos emlékmű két oldalán megjelenő kert képezi így a Városliget kapuját, tiszteletben tartva az emlékmű auráját.

Kupolák és tornyok  Foglalkoztat minket a kiállítóterek léptékének, tagoltságának kérdése. Tervünkben az állandó kiállítás felszín alatti terei tagolt, a kiállítási tárgyak léptékéhez illeszkedő helyek kapcsolatrendszeréből áll. Hisszük, hogy a lépték kiemelten fontos eszköze az itt megfelelő belső téri atmoszféra megteremtésének. Ebben a helyzetben a látogató nem pusztán kiállítási tárgyként, hanem akár téri összefüggéseiben, élményszerűen érzékelheti a jelenségeket. Ezzel szemben az időszaki kiállítás flexibilis terei semlegesek, szabadon oszthatók. Vannak ugyan jellegzetes pontjai - növényekkel beültetett átriumok, melyek a felső kert részeként jelennek meg - de ezek az átláthatóságot és átrendezhetőséget alig gátolják. Építészeti alapvetésünkből, miszerint a kiállítóterek a térfelszín alatt helyezkednek el, számos előny mellett következik egy feloldásra váró ellentmondás is. A rejtettség, szellemi értelemben vett védettség ugyanis ellentétben áll a nyitottság, könnyen felfedezhetőség igényével. Ilyen kérdések mentén fogalmazódott meg a kupolák és tornyok gondolata. Ezek a formák a belsőben karakteres helyeket teremtenek, miközben jól olvasható figyelemkeltő jelként a kert szintje fölé magasodnak. A tornyok száma és külső felületük mintázata az öt nagy néprajzi tájra - Alföld, Erdély, Dunántúl, Felvidék, Délvidék - utal. Fontosnak tartjuk a tartalom vizuális megjelenítésének ezen formáját, mert a kontextus, melyben az új néprajzi múzeum megjelenik fizikai és szellemi értelemben is igen összetett. A Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok dominanciája, az Ötvenhatos emlékmű erős kisugárzása mellett erős üzenetre van szükség a felismerhetőséghez. Mint már említettük, alapvetően ebből a kontextusból ered a kert mint alapgondolat is és ebből következik az aszimmetria, a tornyok Hősök tere felé való elmozdítása. A tornyok mintázatának beemelése a koncepcióba nagyon jó lehetőség arra is, hogy az Andrássy út, a Városligeti fasor házainak és a Műcsarnok díszített homlokzataival rokonságot keressünk.

Összegzés  Úgy érezzük, hogy a Városligetbe tervezett új Néprajzi Múzeum elsősorban nem látványos épületet követel, ennél visszafogottabb megoldásra van szükség. A környezeti adottságokból éppúgy ez következik, mint a néprajz valódi természetéből. Miként a népi építészet is közösségi jellegű, variánsokban létező, folyton változó, úgy a néprajz tárgykörébe tartozó fogalmak sajátossága is sokkal inkább a közös jelenlét. Ennek a jelenlétnek szimbólumát látjuk a kertben, ami ember és természet kapcsolatának mindenkori minőségét képes felmutatni. A kert gondozott növények és házak viszonyáról szól, amely mögött mindig ott áll az ember, aki keresi helyét a világban. Eredendően ezért épít.

Balázs Mihály, Falvai Balázs, Nagy Márton, Török Dávid, Tánczos, Ónodi Bettina, Polgárdi Ákos  

• Vezető tervező: Balázs Mihály _építész tervezők: Nagy Márton, Falvai Balázs, Török Dávid, Kronavetter Péter, Pelle Zita _együttműködő építészek: Karácsony Tamás, Török Bence, Kemes Balázs, Szabó Péter, Borsos Melinda, Mihály Eszter, Vannay Miklós_műleírás: Somogyi Krisztina _múzeumtechnológia: Vasáros Zsolt DLA _tájépítészet: Szakács Barnabás, Turcsányi Katalin _látványterv: Vesztergom Ádám _mérnökpartnerek: Medek Ákos, Magyar Zoltán, Viczai János
• Koncepció   A Liget pályázat kapcsán el kívántunk gondolkodni azon, hogy létezhet-e olyan épület Budapestnek ezen a pontján, amely megfelel az iránta megfogalmazott komplex kívánalmaknak? Komolyan vettük a kiíró szándékát, ez a bizalom minden építészeti megbízás alapja. Adottságnak tekintettük a turisztikai, múzeumpedagógiai, városmarketinges és urbanisztikai szakemberek által megfogalmazott, a kiírásban rögzült véleményeit. Fontos volt, hogy az elbírálás a nemzetközi építész szakma szigorú pályázati keretei között zajlott. Mi a Liget zöld felületét nem csökkentő, ökológiai és energetikai szempontból fenntartható, kompakt épület tervezését tartottuk elfogadhatónak. Arra jutottunk, hogy önmérséklettel, így lemondva a csupán reprezentatív értékű építészeti elemekről és eszközökről, létezhet olyan sűrűn fogalmazó építészeti megoldás, amely nem ront, hanem javíthat a park jelenlegi használatán.  Kiemelt fontosságú képzőművészeti múzeum egy hatalmas városi közpark közepén – messziről nézve ideális építészeti felvetés is lehetne. A helyet közelről ismerve azonban összetett feladat ez minden értelemben. A 200 éves Városliget és környezete számos nehézséggel terhelt: mai formájában inkább sajátos „rozsdaövezet”, amit nem az elhagyatottság, hanem éppen ellenkezőleg, a túlhasználtság és a lelakottság okozott. A területnek azonban gyönyörű tartalékai vannak: épületekben, utakban, teresedésekben, irányokban és a növényzetben rögzült történetei, szép adottságai és új kapcsolódási lehetőségei. Tervünk ebből a természetes környezetből született meg, ehhez kapcsolódik. 

Balázs Mihály, Balázs Soma, Kronavetter Péter, Pelle Zita

Balázs Mihály, Tarnóczky Tamás, Pelle Zita, Török Dávid, Falvai Balázs, Koncz Zoltán

Balázs Mihály, Tarnóczky Tamás, Török Dávid

Balázs Mihály, Báger András, Somogyi-Soma Katalin, Tatár Balázs, Török Dávid

Eger, Tetemvár rehabilitációja - UIA nemzetközi tervpályázat keretében.

Balázs Mihály, Karácsony Tamás, Potzner Ferenc, konzulens Török Ferenc